Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Ezen belül a bűn következményeiről. Legutóbb arról volt szó, hogy az ember miatt átkozott lett a föld. Most pedig arról olvasunk, hogy Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből.

Olv. 1Móz 3,22-24.

Három kérdésről szólok: 1. Mit jelent az, hogy „az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván”? 2. Miért látta jónak Isten, hogy az ember akkor ne egyen az élet fájáról? 3. Mit jelent, hogy kerubok őrzik az élet fájának útját?

1.) Mit jelent az, hogy „az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván”?

(1) Kire utal a „mi közülünk egy”? Úgy gondolom, hogy a Szentháromságra. Isten eleve a maga képére teremtette az embert, de itt arról van szó, hogy az ember olyan tekintetben is Istenhez lett hasonló, hogy már tudta, mi a jó, és mi a gonosz. Ez a tudás azonban, az ember számára veszedelmes, halált okozó lett, azért tiltotta Isten, hogy a jó és gonosz tudása fájáról egyen.

(2) Miért volt gonosz a Sátán ajánlata, amikor azt mondta: 1Móz 3,5: amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Úgy látszik, igazat mondott a Sátán, mert Isten is azt mondta: Íme, az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. A Sátán szava mégis hazug és gonosz volt! Azért, mert a Sátán nem mondta meg a teljes igazságot. Azt, hogy bár tudja az ember, mi a jó, de nem lesz ereje a jót tenni. Bár tudja majd, mi a gonosz, de nem lesz ereje nem tenni a gonoszt.

Olv. Róm 7,18b-20. nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Sőt aztán már nem is akarta az ember a jót tenni, hanem a gonoszt, a bűnt, mert azt szerette. Ezért tiltotta Isten azt a gyümölcsöt, és emiatt gonosz a Sátán ajánlata!

Ez így van a mai napig is! A mögöttes szándéka miatt a Sátán még akkor is hazudik, ha igazat mond, mert a célja az ember elpusztítása.

De hála legyen Istennek, hogy Krisztusban ez a kérdés is megoldódik. Csak Benne, az Ő erejével tudjuk a jót tenni, és nem tenni a rosszat, a gonoszt!

(3) A jó és gonosz tudása az ember halálát okozta, és okozza most is, ahogy az Úr megmondta. Ez a tudás, ez az ismeret végül mindig, és most is a gonoszt szolgálja.

Nézzünk néhány példát napjainkból!

Az atom titkának megfejtéséből nemcsak atomerőművek születtek, hanem atombombák is, azok minden borzalmával. A távközlési eszközök, az internet felfedezésével nemcsak az Ige terjedhet a világhálón, hanem elsősorban az erkölcstelenség, a bűn és az erőszak. Az élőlények örökítő anyagának, a kromoszómának és a DNS-nek a felfedezésével az ember olyan területbe avatkozik, aminek a káros hatásai beláthatatlanok. Az űrkutatás nem más, mint a modern Bábel tornyának az építése, ami miatt az ember Isten ítéletét vonja magára.

A bűn miatt minden tudás halálos eszközzé válik az ember kezében!

Micsoda az ember, hogy a Sátán mindenképpen meg akarja ölni?!

2.) Miért látta jónak Isten, hogy az ember akkor ne egyen az élet fájáról?

Azért, mert ha evett volna, akkor az ember örökké élne. Olv. 22. v. végét. Ezért űzte ki Isten az embert a kertből, és ezért rendelt kerubokat, hogy őrizzék az élet fájának útját. Isten nem akarta, hogy az ember így éljen örökké!

(1) Mit jelent és mit nem jelent az, hogy így az ember nem él örökké?

Azt jelenti, hogy az ember teste nem él örökké. Ez Isten különös kegyelme! Mi lenne, ha ebben a bűnös, beteges, halálos testben, és ebben az egyre gonoszabbá váló világban kellene örökké élnünk? Sok idős embertől hallattam már, testvérektől különösen, hogy úgy vágynak meghalni, kiköltözni e testből, mert nagy teher számukra a testük gyengesége, betegsége, nyomorúsága.

Azt viszont nem jelenti az élet fájának elzárása, hogy az ember a test halálával „megsemmisül”. Az Ige kijelenti, hogy az ember lelke és szelleme testének a halála után is él. Mindenki feltámad, és meg kell jelennie Isten, J. Kr. előtt ítéletre.

(2) Amíg az ember fiatal, örökké szeretne élni ebben a testben. A fiatal nem úgy gondolkozik, mint az említett idősek. Az ember a tudománnyal is el akarja érni, hogy ne legyen beteg, elkerülje a halált, vagyis örökké éljen. Isten látta, hogy már az Édenben is fennállt ennek a veszélye, ezért akadályozta meg, hogy szakasszon az élet fájáról, ezért űzte ki az Éden kertjéből. A bűneset előtt az ember nem evett az élet fájáról, de a bűneset után fennállt ennek a lehetősége, ami végzetes lett volna.

(3) Istennek nem ez volt az utolsó szava, hogy az ember ne éljen örökké. Ján 10,27-28: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Csakhogy az Úr Jézus nem ebben a testben ad örök életet, hanem feltámadt, avagy az elragadtatás alkalmával átváltozott dicsőséges testben.

Fil 3,20-21: Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.

Az örökkévalóságban is lesz testünk! Az örökkévalóságban sem szellemek leszünk, hanem emberek. Az ember úgy teljes, ha teste, lelke és szelleme van. A hívők megváltott és megdicsőült emberek lesznek, akiknek feltámadt testük lesz. Az Úr Jézus nemcsak a szellemünket és a lelkünket váltotta meg, hanem a testünket is. Ezért olvassuk Róm 8,23b mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. 2Kor 5,4-6: Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az], aki a Szellem zálogát is adta minekünk. … tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

Micsoda az ember, hogy Isten gondol velünk, és nagy árat fizetett azért, hogy még a bukásunkból is jót hozzon ki?! Hogy a halálnak teste helyett még attól is jobbat adjon, mint amilyen teste volt az embernek a bűneset előtt! Hogy aki hisz J. Kr.-ban, annak olyan testet adjon, ami hasonló az Ő dicsőséges testéhez!

3.) Mit jelent, hogy kerubok őrzik az élet fájának útját?

Olv. 24. v.: Úgy látszik, az Édenkert bejárata kelet felől volt, mert Isten oda helyezte a kerubokat és a villogó pallos lángját, amit így is fordítanak: Villogó lángpallos. Fenyegető tüzes kard. Mindenfelé forduló (körülforgó) lángpallos.

(1) Abban az időben, míg az Édenkert megvolt, a kerubok félelmetes, lángpallossal őrizték az utat, a kaput, amin keresztül el lehetett volna jutni az élet fájához. Az Úr nem az élet fáját szüntette meg, hiszen a Jelenések könyvében ismét olvasunk róla. Hanem kegyelmesen lehetetlenné tette a hozzáférést, nehogy az ember örökké éljen ebben a nyomorult testben, ami a bűnnek és a halálnak a teste.

(2) Mint említettem, az ember mind a mai napig örökké szeretne élni e testben. Pl. az alkimisták már a középkorban keresték az „életelixírt”. Azt, aminek a hatására az ember örökké él, mégpedig örök ifjúságban. Persze, hogy nem találták meg. A mai tudomány ezen már csak mosolyog, mégis, most is kutatják, hogyan lehetne örökké élni. Szeretnék megtalálni azt a gént, ami beindítja az öregedést, és azt kikapcsolni. Azonban ma is érvényes, hogy kerubok őrzik ezt az utat, és a fenyegető tüzes kard körbeforog. Az ember ennek ellenére kísérletezik vele, a saját vesztére.

(3) Jézus Kr. azonban már megnyitotta az utat az élet fájához. Azt mondta: Ján 14,6: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Az élet fája maga Isten: Róm 11,36: Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek. Minden Istenből fakad, az élet is! J. Kr. az élet, és Ö az Atyától jött. J. Kr. az út is. Nincs más út az élet fájához, az Atyához. A Zsid 9,27 szerint elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak. Ezt senki nem változtathatja meg: sem az alkimisták, sem a génsebészet, sem a mesterséges intelligenciák! Az élet fájának útját Isten kerubokkal és lángpallossal őrizteti.

(4) Hogyan nyitotta meg J. Kr. mégis az utat az élet fájához? Hogyan nyitott utat az Atyához? Zsid 10,19-20: Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő [út] gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által. J. Kr. a halálával nyitott utat az életre. Ez új út! Nem az Éden kertjébe vezető régi út. Ez élő út, mert az út maga a halálból feltámadt J. Kr. Ezen kívül J. Kr. nemcsak a testünknek, hanem az egész embernek: testünknek, lelkünknek és szellemünknek is életet szerzett.

Az elmondottakat példázza a mennyei mintára készült Szent sátor. 2Móz 26,30: A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, amint neked a hegyen mutattatott. 2Móz 26,1: A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenből… kerubokkal, mestermunkával készítsd azokat. Minden kárpitba kerubok voltak beleszőve. 2Móz 26,31-33 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből; kerubokkal, mestermunkával készítsék azt. És… vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válassza el nektek a szent helyet a szentek szentjétől. A függönyön túlra csak a főpap mehetett, egyszer egy évben, és csak vérrel. A Szentek Szentjében, a Szövetség ládájának a fedelén két kerub között jelent meg Isten. 2Móz 25,22: Ott jelenek meg neked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak… Ezek a kerubok azt jelezték, hogy az élet fáját még mindig őrzik! Még nem nyílt meg az Atyához az út. De amikor J. Kr. meghalt, így olvassuk Máté 27,51a íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada. Ezzel jelezte Isten, hogy megnyílt az út Hozzá, az élet fájához, az élet forrásához, J. Kr. által, az Ő teste és vére által.

Az úrvacsora, a kenyértörés alkalmával erre emlékszünk hálaadással és imádattal.

Befejezés

Micsoda az ember, hogy bár engedetlen lett, halálba jutott, a Sátán és a bűn rabja lett, Isten mégis nagy szeretettel utánunk jött? És igen nagy árat fizetett értünk, Fia életét adta, hogy számunkra megnyissa az utat az élet fájához, az Atyához, hogy örök életünk legyen. A szellemünknek, a lelkünknek és a testünknek is!

Hogyan menekedik meg, aki nem törődik ilyen nagy üdvösséggel? Sehogy! Törődjünk hát vele! Senki ne legyen közömbös! Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön! Ámen.